Mi a különbség az ész tudása,
és a Lélek bölcsessége között?
A felébredt lélekre hallgatván lassan felismerjük az ész tudása és a lélek bölcsessége közötti különbséget. Az alapvető eltérés az, hogy az értelem az ego elfogultságával elemez, a lélek viszont az igazság kristálytiszta, átlátszó üvegén keresztül szemlél. Az ego önző. Arra ügyel csak: Mi jut nekem abból? Megkapom-e, amit akarok? Hogyan befolyásolhatok másokat? A lélek igazsága: szeretet, erőszak nélküliség, alázat, tisztaság és önzetlenség. Ezen mérhetjük össze a bensőnkből érkező válaszokat. A következményekkel, s másokkal mit sem törődve a kedélyelme önmagát akarja erősíteni. Az igazság viszont a szeretetre és harmóniára törekszik: Hogyan segíthetek másokat? A kedélyelmét, az egót semmi sem állíthatja meg célja elérésében. Erőszakos gondolatban, szóban és tettben, kapzsiság, érzékiség, harag, ragaszkodás és önzés vezérli. A felébredt lélek viszont önmagát adja, és az erőszakmentesség, szeretet, alázat, önzetlenség s tisztaság ösvényén halad. Naponta térjünk hát be lelkünk csendjébe, halljuk meg életünk kérdéseire a válaszokat, és vizsgáljuk felül: vajon honnan érkeznek. A kedélyelméből, az egóból vagy a lélekből, igazságból, szeretetből? Ha megállapítjuk, hogy önző énünk beszél, akkor hatoljunk mélyebbre, ahonnan a szeretet és igazság válaszol! Rendszeres gyakorlással meghalljuk a lélek határtalan bölcsességének benső suttogását. Életünk minden pillanatát az erő és a bölcsesség forrása fogja irányítani.
“Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz.- A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: És melyik farkas győz? Az öreg indián mosolyogva válaszolt: Az, amelyiket eteted.
Te melyik farkast szeretnéd etetni?
A rózsa
A tudós biztosra vette, hogy előbb utóbb megfejti a létezés titkát; biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia. Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett. - Gyönyörű! - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött. - Egy nap, ez titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk találni. Talán éppen én leszek az, aki megteszi ezt a felfedezést!
Ugyanazon a napon egy művész is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Letépte, hazavitte, beállította egy vázába, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festett, a rózsa elhervadt és elpusztult. - Se szavakkal, se ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán egy nap valaki majd megfejti a titkot, mitől ilyen szépek a virágok. A képen is szép, de közel sem olyan gyönyörű, mit a rózsa volt!
Ugyanazon a napon egy szerzetes is végigment ugyanazon az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta az illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségbe, hogy el is feledkezett arról, hol van. Végül mosolyogva felállt, és elsétált. Később elmesélte az esetet az egyik barátjának. - És mire sikerült rájönnöd? - kérdezte a barát. –
Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni kell, és sosem szabad kísérletet tenni arra megismerjük a részleteit. Nézz csak! - mutatott körbe a kertben. - Nézz és láss, és fogadj el mindent olyannak, amilyen!